Szele Tamás / Magyar Hang
* A cikk a választások előtt készült, az eredményekről ebben a cikkben írtunk.
Moldova vasárnap sorsfordító kérdésekről szavaz: részint eldőlhet, ki lesz a köztársaság elnöke a jövőben (bár valószínű, hogy ebben a kérdésben második fordulót is kell majd tartani), részint pedig népszavazást tartanak arról is, hogy bekerüljön-e az ország alkotmányába az Európai Unióhoz való csatlakozás és integráció szándéka. Esetünkben az elnök személye sem lényegtelen, de az uniós csatlakozás fontosabb, hiszen évtizedekre fogja meghatározni ennek a kis népnek a sorsát – a tét tehát komoly.
A társadalmi felmérések megnyugtatóak: a hivatalban lévő elnök, Maia Sandu abszolút favorit a választók körében. De a szökésben lévő moldovai oligarcha, Ilan Shor támogatóinak hálózata, amely különböző becslések szerint 120-400 ezer embert (a választók összlétszámának mintegy 10 százalékát) foglal magában, megakadályozhatja, hogy már az első fordulóban győzzön. Shor emberei egy adott pillanatban utasítást kapnak majd, hogyan szavazzanak és kire. Emellett vezetőjük arra buzdítja őket, hogy a választásokkal egy napon tartandó népszavazáson szavazzanak Moldova európai integrációja ellen. A népszavazás kudarca nagy csapás lenne, és ürügyet adna Sandu ellenfeleinek arra, hogy azt állítsák: az ország valójában nem is akar csatlakozni az Európai Unióhoz.
Nyugalom az urnák előtt
A választók 36,1 százaléka kész a hivatalban lévő elnökre, Maia Sandura szavazni. A népszavazáson a megkérdezettek 68,3 százaléka készül részt venni és 63,2 százalékuk támogatja az ország uniós csatlakozási tervét. A népszavazás a moldovai hatóságok ötlete volt. Az elképzelés szerint az európai integrációt be akarják iktatni Moldova alkotmányába, ahogyan azt korábban Grúziában és Ukrajnában is tették. Ugyanakkor a népszavazás formálisan nem befolyásolja Moldova európai integrációjának tempóját – az ország már az uniós tagságról szóló tárgyalások szakaszában van.
Ebben a folyamatban az EU elsősorban a saját protokolljai szerint jár el, nem pedig az unióhoz való csatlakozási szándékot kinyilvánító ország polgárainak akarata alapján. Maia Sandunak szüksége van a népszavazásra, hogy a társadalmat a maga érdekében mozgósítsa. Az elnökasszony és csapata mindent megtett azért, hogy Sandu neve egyet jelentsen az „európai integráció” kifejezéssel. Ez a politikatechnológiai döntés nem véletlen. Sandu 2020-ban lett elnök, egy évvel később pedig az általa vezetett Akció és Szolidaritás Pártja megnyerte a parlamenti vezetésért folytatott csatát, és olyan többséget szerzett, amely lehetővé tette számára, hogy egyedül alakítson kormányt. Ezután kezdődtek a problémák.
Maia Sandu a gazdaságot keményen sújtó világjárvány idején került hatalomra, majd jött az energiaválság, amikor a Gazprom gázár-emelései szinte mindennek az árát felhajtották, és felpörgették az inflációt. Oroszország Ukrajnával vívott háborúja tovább rontotta a helyzetet. A megszokott ellátási láncok megszakadtak, a hagyományos orosz és fehérorosz piacok sok moldovai mezőgazdasági termelő számára nehézkessé vagy elérhetetlenné váltak.
A moldovai hatóságok, akik a korrupció és a szegénység legyőzését, valamint az állami intézmények működésnek átláthatóbbá és hatékonyabbá, és az igazságszolgáltatási rendszer igazságosabbá tételét ígérték, az objektív nehézségek miatt nem tudták végrehajtani a reformokat. A hírhedten korrupt tisztviselők elleni ügyek elakadtak a bíróságokon, miközben ők még mindig szabadlábon vannak.
Az igazságszolgáltatási és ügyészségi rendszer megtisztításának folyamatát a bírák és ügyészek külföldi szakértők szerint nem jellemezte átláthatóság, a folyamatot botrányok kísérték. Maga Sandu is elismeri a problémákat: „Ebben a bonyolult folyamatban természetesen hibáztunk, de ma már a vezetésből senki nem ad utasításokat az igazságszolgáltatásnak. Be kell fejeznünk a rendszer megtisztítását, nem szabad félúton megállnunk”.
Egy önmaga által teremtett ellenfél
Szakértők szerint a kormány egyik hibája, amelyről inkább nem beszél, Alekszandr Stoianoglo főügyész eltávolítása volt. Ő 2019-ben került a főügyészség élére. Stoianoglót akkor bocsátották el, amikor ősszel Maia Sandu pártja megalakította a kormányt. Sandu csapatának tisztviselői és parlamenti képviselői hivatali visszaéléssel és korrupcióval vádolták a főügyészt. A hatalommal való visszaélés vádja azonban a bíróságon megdőlt. Az Emberi Jogok Európai Bírósága idén úgy döntött, hogy Moldova megsértette Stoianoglo tisztességes eljáráshoz való jogát. „Stoianoglo nagyon becsületes ember. Nem haszonleső, nem ármánykodik. Mindazok a vádak, amelyeket ellene felhoztak, meggyőződésem szerint hamisak” – jegyezte meg Alekszej Tulbure politikai kommentátor és korábbi moldovai ENSZ-képviselő az ügy kapcsán, aki Stoianoglo enyhén szólva kétes indokokkal történt eltávolítását a főügyészi posztról a jelenlegi kormány hibájának nevezi.
Ma Alexandru Stoianoglo Maia Sandu legfőbb riválisa az elnökválasztáson. Nagy a különbség kettejük között – a választók mindössze 10 százaléka hajlandó Stoianoglo mellett letenni a voksát. De ezt az ellenfelet a hatóságok saját maguk teremtették meg. Stoianoglo az EU-integráció elkötelezett híve, viszont úgy véli, hogy az országnak helyre kell állítania és fejlesztenie kell az Oroszországgal való kapcsolatokat. Őt Igor Dodon volt moldovai elnök szocialista pártja is támogatja. Ez a párt stabilan oroszbarát politikai erő képét mutatja. Ez azt jelenti, hogy a magát Európa-párti politikusnak nevező Stoianoglo a választók azon része által is támogatható, amely Oroszország Ukrajna elleni háborúja ellenére Moszkvával szimpatizál.
Úgy tűnik viszont, hogy Sandu nincs veszélyben. Az ellene induló tíz jelölt a felmérések szerint együttesen is csak mintegy 30 százalékon áll. Ahhoz azonban, hogy az ország alkotmánya szerint már az első fordulóban győzni tudjon, a leadott szavazatok legalább felét kell megszereznie. Sandu támogatói 50-50 százalékra becsülik az esélyeit az első forduló megnyerésére.
Shor serege
Moldova 11 bejegyzett elnökjelöltje közül egyetlenegy sem ellenzi nyíltan az uniós integrációt. Vannak azonban olyanok, akik szerint ugyanakkor a köztársaságnak kölcsönösen előnyös kapcsolatokat kellene kialakítania Oroszországgal. Stoianoglo mellett ilyen a Mi Pártunk nevű formáció vezetője, Renato Usati (7,5 százalékkal a harmadik a rangsorban), Gagauzia volt vezetője és a Moldovai Platform elnöke, Irina Vlah (4,1 százalék), valamint néhány más jelölt.
Az egyetlen moldovai politikus, aki nyíltan az ország európai uniós csatlakozása ellen és az Oroszország, valamint az Eurázsiai Gazdasági Unió felé való fordulás mellett kampányolt, a szökésben lévő üzletember, Ilan Shor. 2023-ban egy moldovai bíróság távollétében 15 év börtönbüntetésre ítélte Short pénzügyi csalásért – 2014-ben 1 milliárd dollárt sikkasztott három moldovai bankból. Shor 2019-ben Izraelbe menekült Moldovából, de aztán Moszkvába költözött, ahonnan távolról irányítja a „Győzelem” politikai blokkot, valamint támogatóinak kiterjedt hálózatát.
Shor képviselői az Oroszországban nemrég alakult ANO Eurázsia nevű szervezet vezetőségének tagjai. Natalja Paraszka, az Újjászületés párt (mely a „Győzelem” blokkhoz tartozik) vezetője a szervezet elnökségének tagja. Az Eurázsia központi tanácsát az Oroszországi Föderáció Állami Dumájának első elnökhelyettese, Aljona Arscsinova vezeti, aki jól ismeri Moldovát – a parlamenti képviselőnő Tiraszpolban nőtt fel. Az Eurázsia aktívan toboroz embereket Moldovában, különösen a Telegram számos botjának (automatájának) segítségével. A következő szöveggel csalogatják az embereket: „Helló. Ha itt vagy, az azt jelenti, hogy szeretnél a Győzelem önkéntese lenni, részt venni az ANO „Eurázsia” projektjében és hozzájárulni Moldova fejlődéséhez.”
Az önkéntesek feladata, hogy „felvilágosító munkát végezzenek a polgárok körében”, „véleményt nyilvánítsanak a heti felmérésekben való részvétel révén, reagáljanak a hírekre” a Telegramon, „az eurázsiai gazdasági térbe való integrációval kapcsolatos felvilágosító munka során nyomtatott és elektronikus anyagokat kapjanak és terjesszenek”. Ezenkívül feladataik közé tartozik a különböző akciókban való részvétel, beleértve a tiltakozó demonstrációkat is. A leírt munkáért fizetést ígérnek: „Ezen feladatok teljesítéséért a hónap végén prémiumot kap” – írják. A Ziarul de Gardă című moldovai oknyomozó kiadvány újságírójának sikerült beszivárognia Shor hálózatába, könnyedén nyitottak neki egy számlát hamis személyazonossággal az orosz Promszvjazbankban, és pénzt is kapott a „Győzelem” akcióiban való részvételért.
Különböző becslések szerint Shor szervezeteinek adatbázisában már több tízezer ember adatai szerepelnek. A moldovai rendőrség nemrég közölte, hogy csak szeptemberben 15 millió dollárt hoztak be vagy utaltak át illegálisan Oroszországból az országba, miközben legalább 130 ezer ember kapott kifizetéseket és „prémiumokat”. A moldovai kormányzati szerveknél dolgozó illetékesek szerint a Shor csapata által kiépített hálózat több mint 300 ezer embert foglalhat magában. Ez egy kis országban rengeteg: Moldovában a választópolgárok összlétszáma körülbelül 3 millió, ebből 1,4 millióan szavaztak a legutóbbi, 2020-as elnökválasztáson.
Kiket támogat Shor?
A „Győzelemnek” nincs saját, külön jelöltje ezen a választáson: a tömb Vasile Bolu parlamenti képviselőt akarta jelölni elnöknek, de a moldovai választási hatóság elutasította a bejegyzését. A legtöbb megfigyelő azonban biztos abban, hogy a választások előestéjén Ilan Shor jelezni fogja, melyik jelöltre szavaz. „Valamikor, az utolsó pillanatokban Shor kijelöli majd a jelöltet, akire szavazni fog. A nevet sms-ben fogja közölni. És szerintem ez eldönti a választást” – állította Victor Ciobanu politikai elemző.
Shorhoz több jelölt is kötődik. Különösen Victoria Furtuna volt ügyésznő, akinek a nevét senki sem ismerte a választások előtt, és Vasile Tarlev volt moldovai miniszterelnök. Mindketten kívülállónak számítanak Shor köreiben, de a versenyben való részvételüket arra használják fel, hogy nyíltan támadják Sandut és népszavazását különböző felületeken, többek között a közszolgálati televízióban, amely köteles műsoridőt biztosítani a jelölteknek.
Azzal együtt, hogy jelezni fogják nekik, kinek a nevét kell majd kipipálniuk a szavazólapon, az újoncoknak az európai integráció ellen kell szavazniuk a népszavazáson. Számos moldovai politikus és párt, köztük az elnökválasztáson indulók, például Renato Usati a népszavazás ellen kampányol. Ez is felkorbácsolja a választói indulatokat. Ha a népszavazás elbukik – márpedig elbukhat, például az alacsony részvétel miatt –, az gondot jelent majd a jelenlegi kormánynak. „Ez szélesre tárja a kapukat az oroszbarát erők előtt, amelyek így megnyerhetik a 2025-ös parlamenti választásokat. Az ukrajnai háború csataterein elért győzelmek hiányában egyetlen lövés nélkül megnyerni Moldovát, megpróbálni 180 fokkal megfordítani a geopolitikai irányultságot – nagy diadal lenne számukra – véli Victor Ciobanu. – Ezért a Kreml érdeke most az, hogy bukjon meg a népszavazás. És utána tovább léphet a stratégiai cél felé – a 2025-ös moldovai parlamenti választások irányába”.
A moldovai elnökválasztás és népszavazás tehát nem csak arról dönt, hogy kié lesz ott a hatalom. A mai voksolás egy geopolitikai fontosságú esemény is, amely megmutatja, hogy Moszkva, amelynek pozíciói a köztársaságban jelentősen meggyengültek az Ukrajnával vívott háború után, képes-e a saját érdekei szerint befolyásolni a moldovai belpolitika folyamatait. Nem babra megy tehát a mai játék Chișinăuban: ármány és ráció, propaganda és jól felfogott érdekek, belső és külső befolyások csapnak össze. Az eredmény estére valószínűleg kiderül.
