Dézsi László – Csaba Beatrix (szerk.) / Infovilág
Magyarország szomszédságában dúló háború nem csillapodik. Az ellenfelek álláspontja fikarcnyit sem közeledik egymáshoz, ezért az elhúzódó konfliktushelyzet megoldhatatlan gordiuszi csomónak látszik. Az is nagy kérdés, hogy az Európai Unió milyen szinten kapcsolódhat bele a folyamatba anélkül, hogy világméretű háborús következményei legyenek. A témát annyira fontosnak tartják a szakértők, hogy „Az orosz–ukrán háború hatásai az Európai Unió integrációjára” címmel, pódiumbeszélgetésre hívták a külpolitikai újságírókat a Magyar Sajtó Házába.
M. Lengyel László, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége kül- és biztonságpolitikai szakosztályának elnöke által vezetett találkozón dr. Kis-Benedek József biztonságpolitikai szakértő, katonai hírszerző, nyugállományú ezredes, dr. Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő, Dunai Péter, a Népszabadság volt újságírója, külföldi tudósító, a posztszovjet térség szakértője a világpolitikai összefüggésekre is rávilágítva fejtette ki véleményét a témáról. A nézőpontok sok tekinteteben megegyeztek, ugyanakkor a szakemberek néhány kérdésben eltérő álláspontot képviseltek. Ez is jelzi, hogy a világpolitikai helyzet feszültségének megoldására egységes elképzelés még nem született. A beszélgetésen a konkrét katonai helyzet értékelése helyett az a kérdéskör állt a fókuszban, hogy a háború összességében miként hat az Európai Unió biztonságpolitikájára, kohéziójára, együttműködésére, diplomáciai lépéseire és a jövőjére.
Kis-Benedek József felhívta a figyelmet arra a fontos tényre, hogy az Európai Unió nem katonai szervezet, bár szoros kapcsolatban van a NATO-val. Az orosz–ukrán háború így nem az európai tagállamok és az Oroszországi Föderáció között zajlik, a konfliktus hatása alól azonban Európa mégsem tudja kivonni magát. A feszültséget az is fokozza, hogy a tagállamok elsősorban a saját érdekeiket szem előtt tartva ítélik meg a helyzetet és vélekednek a szükséges intézkedésekről, elég csak a balti államok, Lengyelország vagy Portugália eltérő helyzetére gondolni. A biztonságpolitikai szakértő úgy látja, hogy az Európai Unió nem tudja megkerülni az orosz–ukrán háborút, ugyanakkor a megoldásra nincs elfogadott koncepció. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a szankciók tekintetében sem volt egységes az álláspont a tagállamok között, végül mégis létrejött a megegyezés. Kis-Benedek József kiemelte, hogy ebben a kérdésben végül Magyarország is igennel szavazott.
Megállapíttatott, hogy az Európa és Oroszország viszonya megromlásának következményeként, megszűntek a biztonsági garanciák, ezért a gazdasági kapcsolatok mellett új biztonsági tényezőket kell létrehozni és ehhez az ENSZ szerepvállalását is erősíteni kell. Az Európai Uniónak fel kell készülnie az elhúzódó háborúra, mivel láthatóan az oroszok is erre készülnek. Továbbra is kérdés, hogy Ukrajna milyen jellegű katonai támogatáshoz juthat. A háborús konfliktus azonban nem csak Európát érinti, a világpolitikai tényezők is szerepet játszanak. Oroszország meggyengítése úgy tűnik föl, egyértelmű cél, függetlenül attól, hogy ki nyeri a közelgő amerikai választást. Ez felidézi a hidegháborús időszakot. Ha tekintetbe vesszük, hogy Kína szintén nagy és fontos gazdasági szereplőként jelenik meg Európában, akkor érthetővé válik, hogy az amerikai vezetés számára különösen fontos kérdés, hogy Kína és Oroszország milyen kapcsolatban van egymással. Kína ugyanis — kihasználva a helyzetet — katonai és polgári célra is felhasználható termékekkel segíti az Oroszországi Föderációt, ez pedig erősítheti a világ kettéosztottságát. Kína a „mérleg nyelve” lehet a világpolitikában azáltal, hogy melyik felet támogatja a minden szempontból feltörekvő szuperhatalom. További kihívás lehet a döntéshozók számára, hogy Oroszország Irán részéről is támogatást remélhet és ezáltal olyan veszélyzóna alakul ki, amely messze túlmutat egy helyi háborún. Az izraeli–palesztin konfliktusban az Európai Unió katonai vonatkozásban tevőlegesen nem vesz részt, a világpolitikai hatások azonban hosszú távon meghatározóak lesznek a térségre.
Dunai Péter, a posztszovjet térség szakértője is hangsúlyozta, hogy az orosz–ukrán kérdést világviszonylatban kell értelmezni, amiből nem szabad kihagyni Kína és India gazdasági és politikai szerepét sem. Véleménye szerinte a Nyugatnak el kell fogadnia, hogy a világ változik és többpólusúvá válik, és jelenleg ennek az átalakulásnak a kellős közepén vagyunk. Megerősítette, hogy a tagállamok eltérő módon állnak az orosz–ukrán háború megítéléséhez. Vannak „oroszbarát országok”, például Magyarország és Szlovákia, középen állnak az „ingadozók”, ők lényegében kivárásra játszanak. Szerinte ezek közé tartozik Német-, Francia-, Olaszország, a harmadik csoport pedig a „keményvonalasok”, a Baltikumhoz tartozó államok. Ezek az országok nagyon félnek az oroszoktól. Skandinávia helyzete azért is érdekes, mert erőteljesen húz a NATO-hoz. Fontos kiemelni az orosz törekvések jelentőségét. Ezek fő eleme: megakadályozni, hogy Ukrajna NATO-tag legyen, ehhez eszköz lehet a Zelenszkij vezette kormány leváltása. Ez a feltételezés azt sugallja, hogy nem a területszerzés, hanem az ukrán rendszer összeroppantása az elsődleges célja a háborúnak. A szakértő úgy véli, hogy az oroszok jelenleg nem akarják megtámadni Nyugat-Európát, azonban ez a látszólagos biztonság meglehetősen törékeny.
Dr. Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő kitért arra, hogy az orosz–ukrán háború kapcsán milyen szempontokat érdemes kiemelt figyelemmel kísérni. Az egyik fontos kérdés, hogy mit jelent a háború az Európai Uniónak? A másik pedig az, hogy az uniós tagállamok mit tettek eddig és milyen döntéseket hoznak majd a következő időszakban? Véleménye szerint egy átmeneti korszakban vagyunk, ami 2018-ban kezdődött, amikor Trump meghirdette a kereskedelmi háborút Kínával szemben, ami végül egy világrend-változást indított el. Az orosz–ukrán háború is ennek az átmeneti korszaknak az eredménye, ami azt jelenti, hogy az oroszok szeretnék megváltoztatni az eddigi erőviszonyokat. Úgy vélik, hogy az amerikaiak világhatalmi vezető szerepét meg lehet kérdőjelezni, ezáltal az orosz döntéshozók „status quo-megkérdőjelezővé” váltak. Európa számára fontos, hogy Oroszország stratégiai vereséget szenvedjen, az Európai Unió ugyanis nem akar visszatérni a korábban már létező nagyhatalmi érdekszféra-politikához.
A szakértő véleménye szerint egy teljesen új, világméretű változást egyik szereplő sem tud létrehozni. Kína ugyan felemelkedő hatalom, de nincsenek meg a gazdasági és katonai eszközei ehhez. A hadserege jelenleg nem alkalmas arra, hogy távoli országokban hadászati cselekményekbe bonyolódjék. Emellett az is döntő szempont, hogy Kínának nincs olyan szövetségesi bázisa, mint az USA-nak. Dr. Tálas Péter szerint a bizonytalan helyzetű, rezsim irányította országok, a „status quo-megkérdőjelezők”, amik a nemzetbiztonsággal szemben, elsősorban a saját rendszerük fenntarthatóságát helyezik előtérbe. Ennek köszönhetően, lényegében egy világrend-háború zajlik. Mivel az Európai Uniónak nincs saját hadserege, nem érdekelt abban, hogy olyan változás jöjjön létre, amelyben a nagyhatalmak kizárólag erődemonstrációval, katonai erővel tudják az érdekszférájukat fenntartani. Az Európai Uniónak olyan politikai és gazdasági rendszerre lenne szüksége, amiben a diplomácia erejével és gazdasági folyamatokkal, tehát pénzügyi és eszköz-erőforrással lehet biztosítani a működést katonai beavatkozás nélkül, fenntartható békére törekedve. Minden szakértő egyetértett abban, hogy törvényszerű az Európai Unió tagállamainak véleménykülönbsége a háború megítéléséről. Nem is lehet elvárni a teljes egyetértést, ezzel együtt a tagállamok többsége úgy gondolja, hogy Ukrajnát nagyon erőteljesen támogatni kell. Eddig 14 szankciós csomagot fogadtak el. Ilyen léptékű intézkedésre eddig csak nagyon ritkán volt példa. A szankciók bevezetése olyan eszköz, amely pótolni igyekszik a saját katonai bázis hiányát. A fegyverkezés és a fegyverexport ezeknek az intézkedéseknek a kiegészítését szolgálják, amelyeket az EU részben a saját hadseregei felszerelésére, részben az ukrán hadsereg támogatására fordítja. Ha az európai hadiipar tevékenysége növekedik, annak további következményei lesznek, mert előre vetíti, hogy minden résztvevő és érintett elhúzódó hadászati cselekményekre számít.
Kis-Benedek József annyiban egészítette ki az elhangzottakat, hogy az Európai Uniónak még nem merültek ki a diplomáciai lehetőségei. Ugyanakkor úgy látja, hogy az amerikai dominancia nagy, mivel az uniós döntéshozók megvalósítják az amerikai elképzeléseket és ez nem biztos, hogy az európai érdekeket szolgálja.
Dunai Péter szerint Ukrajna újjáépítéséhez nagyon sok pénz kell majd, ehhez hitelekre lesz szükség. Felvetődik a kérdés, hogy Ukrajna vissza tudja-e fizetni majd ezt az összeget? A görögök és az olaszok már csináltak hasonlót, azonban azoknak a hiteleknek a kiegyenlítése is csak uniós beavatkozással volt lehetséges. Éppen ez a példa teszi kérdésessé a jelenlegi helyzetben, hogy milyen gazdasági és pénzügyi erőfeszítésekbe egyeznek bele a tagállamok. Emiatt például Magyarország is a közös hitelfelvétel ellen van. A pódiumbeszélgetésen a szakértők kulcsterületekre világítottak rá. Az egyik fő probléma, amit mindannyian megemlítettek, hogy az Európai Unió a szankciók kivételével nem képes egységes, önálló politikai, gazdasági, katonai döntések meghozatalára. A közelgő amerikai elnökválasztás Ukrajna támogatásán túl, Európa és az Amerikai Egyesült Államok kapcsolatát is befolyásolhatja. A tanulságok közé sorolható, hogy egy új világrend kialakulása és a folyamat eredménye még teljesen bizonytalan, mindeközben számunkra a legfontosabb az, hogy a magyar nemzeti érdek érvényesüljön és Magyarország a nyertesek között legyen.
