Székely Róbert, Gonda Gréta, László József / Infovilág
Az izraeli háború több, mint egy éve tart és több, mint ezer ember életét követelte már, azonban még mindig nem látni a végét. Székely Róbert, az Izraelinfo.com munkatársa első kézből rendelkezik információkkal a témában. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének tagja 1972 óta él Tel-Avivban, akit magyarországi látogatásakor a közel-keleti helyzet komplexitásáról kérdeztük. A beszélgetést László József vezette.
Székely Róbert: „Az a probléma, hogy sokan elvesztették a kritikus gondolkodás mikéntjét” Az izraeli újságíró 2024. október 8-án, majdnem napra pontosan az izraeli háború kirobbanásának évfordulóján érkezett a Magyar Sajtó Házába. Az Izraelről szóló, legnagyobb, magyar nyelvű médium, az Izraelinfo.com alapítója. A tízezer olvasót elérő, nonprofit online-újság összes munkatársa önkéntesen dolgozik a portálnál, ahogy Székely Róbert is, aki főállásban informatikus. Az izraeli háború sorsa sokakat foglalkoztat, ezért is telt meg a rendezvény helyszíne. A találkozóról idézünk fel fontosnak tartott gondolatokat.
László József az indító kérdésével egyből a téma közepébe vágott:
– Lesz-e nagyobb háború a Közel-Keleten vagy sikerül-e legalább egy ideiglenes megoldást találni?
– Itt nagyon sok erő feszül egymásnak. Nem csupán egy izraeli-palesztin konfliktusról van szó, hanem sokkal mélyebb dolgokról, ezért nehéz megérteni azt, hogy pontosan mi is történik a Közel-Keleten. A probléma komplexitását tükrözi, hogy az arab országok külön-külön is rivalizálnak egymással. Azon versengenek a többi közt, hogy melyikük legyen a Közel-Keleten a legnagyobb erő, milyen legyen a vezető vallási irányultság; továbbá olyan geopolitikai tényezőkért harcolnak, mint például a földközi-tengeri kijárat. Bonyolítja a helyzetet, hogy még az arabságon belül sincs egyetértés. Egymással szemben áll a síita és a szunnita arabság. A mai legnagyobb síita állam, Irán Izrael felszámolásán túl szeretné elérni azt, hogy a síita legyen a világon a vezető vallás. Izrael felszámolása azonban nem csak Irán célja. 1979-ben kezdődött a muzulmán forradalom, ami előtt Irán egy viszonylag nyitott, Nyugat-, Amerika- és Izrael-barát állam volt. Akkor azonban az ajatollah átvette az irányítást és attól kezdve Irán taktikája az, hogy rengeteg proxy-hadsereget hozzon létre a Közel-Keleten. Ilyenek például a libanoni Hezbollah és a jemeni hútik.
László József közbevetette, hogy ezek a szervezetek azért tudnak beépülni a társadalomba, mert egyszerre nyújtanak szociális szolgáltatásokat és ezzel párhuzamosan építenek hadsereget.
Székely Róbert megerősítette, hogy ez egy állandó taktika. A libanoni Hezbollahnál lehetett először azt tapasztalni, hogy a szervezet a legnagyobb katonai és politikai tényezővé vált egy országban. Mint mondja, a nyugati világban ebből annyi látszik, hogy a politikai erő egy szociális hálót tart fenn. A Hamász számára ez azért előny, mert ezzel a nemzetközi közvéleményt Izrael ellen tudja fordítani, például, amikor egy iskolát lebombáznak. A valóságban ezeket a területeket megszállva tartják, hiszen rajtuk keresztül folyik a pénz, és akinek a kezében van a pénz meg az irányítás, annak a kezében van az erő és a hatalom. Székely Róbert kiemelte: ezzel szemben Izrael hátránya az, hogy megtartja a nemzetközi törvényeket és igyekszik egy etikus hadsereget fenntartani.
László József felvetette azt a kérdést, hogy az előző évtizedekben a Közel-Kelet a Szovjetunió, majd Oroszország és az Egyesült Államok egymásnak feszülését is szimbolizálta. Mi maradt ebből?
– Ez most is érezhető, de kevésbé, mert a különféle arab belső viszályok lehetetlenné teszik azt, hogy egyetlen, nagy, közös front legyen. Példaként említhető Szíria esete, ahol Oroszország Szíria, Asszad oldalán – áll Iránnal együtt, miközben a Szíria feletti hatalom megszerzéséért a Hezbollah, Oroszország és Irán még egymás ellen harcol, sőt még Törökországgal is folyik a küzdelem, hiszen mindegyikük szeretné megszerezni a hozzáférést a Földközi-tengerhez. Törökország harcol Iránnal „a legnagyobb muzulmán erő” cím elnyeréséért, és Szíriában egymásnak feszülnek ezek a frontok, ahol 6-8 érdekszféra ütközik, különböző kérdésekben másféle csoportosulásban. Az azonban nem valós forgatókönyv, hogy Törökország szeretné bekebelezni Szíriát, ugyanis, mivel NATO-tagország, korlátozott a mozgástere.
Belép-e Izrael a NATO-ba?
Nem hiszem, hogy belátható időn belül csatlakoznék Izrael a NATO-hoz, mert ezt a konfliktust a nemzetközi szervezet nem akarja felvállalni. Ennek ellenére Izraelnek sok egyezménye van NATO-tagállamokkal, illetve a NATO-val, és rendszeresen részt vesz NATO hadgyakorlatokon, együttműködik közös fejlesztésekben.
A Hamász támadása egyébként egy békefolyamatot is megakasztott, az Ábrahám-szerződésekét. Ez kinek állt az érdekében?
Az Ábrahám-terv elsődlegesen Irán érdekeit sérthette, mert ez alapján Izrael elsősorban a szunnita országokkal alakított ki területi rendezést, és ezeket az országokat az amerikai érdekszférához rendelte hozzá.
A rendezvény közönségének a kérdéseire is válaszolt a Tel-Avivban élő újságíró:
– Míg Izrael háborúzik, Európában és Amerikában is tüntetnek a palesztinok mellett, Izrael ellen. Mi ennek az oka?
– A tüntetők az eléjük tárt adatok alapján levonják azt a következtetést, hogy Izrael népirtást hajt végre, s ez ellen tüntetnek. Szerintem nem ez a probléma, hanem az, hogy sokan elvesztették a kritikus gondolkodás mikéntjét, véleménybuborékokban élnek, a közösségükben divat ezt vagy azt gondolni, és nincs igényük arra, hogy utánaolvassanak a tényeknek.
A szakértő hangsúlyozta, hogy aki kimegy tüntetni, véleményt alkot, az nézzen utána a tényeknek. Mindenkinek azt javasolja, hogy sokféle helyről tájékozódjanak, mindenféle médiumot olvassanak, és egyedül vonják le a következtetéseket. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy Izrael elkövette a hibát, ami felháborodást kelt, és okot ad a tüntetőknek: több millió palesztint tart megszállás alatt.
– Mi az oka?
– 1967-ben Izrael megszállt palesztin területeket, amikről nem akar lemondani. Nem annektálja, hanem megszállva tartja ezeket a területeket, miáltal milliók élnek alapvető emberi jogok nélkül. Természetesen igazságtalanság a kitelepítés, vagyis mindkét oldalnak igaza van a saját szempontjából, azonban a béke legnagyobb ellenfele az igazságkeresés. Béke akkor lesz, ha a megoldást keressük, nem pedig azt, hogy kinek van igaza.
– Vajon a tényekhez való ragaszkodás a jövőben semmibe vész? Létezik-e egyáltalán objektivitás?
– Szerintem mindannyiunknak kihallatszik a véleménye, ami teljesen rendben van. A kérdés az, hogy azt miként adjuk elő, teret adunk-e a másik véleményének? Ezért fontos az újságírók munkája, hogy utánajárnak-e alaposan egy-egy témának, érdekli-e őket az, és érzik-e a felelősségét annak, hogy mennyire alakítja a cikk olvasóinak tudását a témáról.
– A háború megmentette Benjamin Netanjahu miniszterelnököt?
– Netanjahu sok szempontból ugyanazt csinálja, mint Orbán Viktor Magyarországon a vészhelyzet bejelentése óta. A háború kitörése óta az izraeli miniszterelnök a háború árnyékában olyan törvényeket akar átvinni, amelyek nem támogatottak széles körben, sokkal inkább ütközők a társadalomban. Emiatt a társadalom egy része nem tudja Netanjahut teljes mellszéllességgel támogatni, bírálja, mert nem csak a háborúval foglalkozik. Az pedig, hogy ki a felelős azért, hogy a háború kirobbant, egy nagyon komplex kérdés. Fel kellene állítani egy vizsgálóbizottságot, amit a kormány egyelőre nem tett meg. Ki kellene vizsgálni például, hogy mi az, amit a hírszerzés tudott, és mit nem. Vagy megvizsgálni, hogy mennyire pontosan tudták azt, hogy melyik nap történhet a támadás, és amikor megtörtént, miért tartott olyan sokáig a katonaság válaszcsapása…Talán már sosem fog kiderülni, hogy miért így alakult a háború kitörése. A dátumot miért nem egyeztették pontosan Iránnal és a többi proxy-szervezettel, vagy hogy mennyire felelős a kormány, vagy éppen Netanjahu…
A több, mint kétórás beszélgetés által olyan nézőpontokat ismerhettek meg a találkozó résztvevői, amelyek tartalmazzák a konfliktus-övezetben élők mindennapi tapasztalatait. Ennek köszönhetően sikerülhet jobban megismerni a háború kiváltó okait. A világpolitikai folyamatokat, a szövevényes kapcsolódási pontokat és a rendkívüli veszélyeket is rejtő konfliktust szemlélve, mindenképpen felvetődik a kérdés, hogy kiderülhet-e, kinek van igaza, van-e megoldás és lesz-e ebből valódi béke.
