PUBLICISZTIKA – LXVIII. évfolyam, 50. szám, 2024. december 13.
A harminchárom éve széthullott Szovjetunió perifériáján szaporodnak a feszültséggócok. Hol „különleges hadművelet” formájában (Ukrajnában), hol területi háború okán (azeri–örmény konfliktus Karabahért), hol egy választásokat notóriusan elcsaló elnök orosz biztonsági, sőt nukleáris támogatása miatt (lásd a belarusz Lukasenka rendszerét). Az immár NATO- és EU-tag három balti állam leszakadt a birodalom helyreállítására törekvő Kreml emlőiről, de váltig fenyegetve érzi magát. Több másik „közvetlen szomszéd” pedig Putyin elnöknek az orosz nemzettársak megvédelmezésére irányuló törekvéseitől tart.
Georgiában („leánykori nevén” Grúziában) a közelmúltban hevült fel a polgárháborús klíma. A nemrég tartott moldovai és grúziai parlamenti választásokat széles körben úgy írták le, hogy az otthon maradtaknak és diaszpórában élő honfitársaiknak dönteniük kellett: Kelet vagy Nyugat felé veszik az irányt. A Romániával rokon és határos Moldovában hajszállal bár, de az unióba igyekvő erők kerekedtek felül, a külföldön élők szavazatai billentették át a mérleget.
A hasonló népességű (3,7 milliós), de Oroszországgal szomszédos Georgiában másként alakultak a dolgok. Ne feledjük, itt már jóval az Ukrajna elleni első, 2014-es támadássorozat előtt, 2008-ban megkezdődött a Putyin vezérelte „revíziós” területrablás. Az Európa és Ázsia határán megbúvó kis kaukázusi köztársaságról leszakították területének számottevő részét, Abháziát és Dél-Oszétiát. Az akkori villámháború sokak szerint a Kreml válasza volt a 2003-as, demokráciát követelő „rózsás forradalomra”.
A tbiliszi kormány újabb aggodalmait nemcsak Moszkva folytonos izomfeszegetése okozhatja, hanem a 2022-es ukrajnai agressziót követő orosz sorozások elől a közvetlen határaikon Georgiába szökő tömegek megjelenése is. Csak nehogy őket is „fel akarja szabadítani” a Kreml!
Tudvalévő, hogy a georgiai politikai szálakat már jó évtizede egy, a Szovjetunióban is diplomázott, majd Oroszországban megtollasodott leggazdagabb gézengrúz, Bidzina Ivanisvili mozgatja. A hatvannyolc éves üzletember volt már kormányfő, ő alapította (netán tulajdonolja) a jelenleg kormányzó Grúz Álom nevű pártot. A grúz, orosz és francia állampolgársággal is rendelkező krőzus vagyonát 4,9 milliárd dollárra becsülik. A mágnás azóta is saját vállalkozásaként távirányítja az országot.
A 2012 óta hatalmon lévő Grúz Álom kormányzása elején nyitottnak bizonyult a Brüsszelhez fűződő kapcsolatok szorosabbakra váltására. Egy évtizede társulási szerződést írtak alá, nyolc évvel később Tbiliszi benyújtotta kérelmét az EU-tagság iránt, tavaly decemberben pedig (Ukrajnához és Moldovához hasonlóan) előírt feltételekkel meg is kapták a tagjelölti státuszt. Ez a folyamat akadt el most.
Ivanisvili már a választások előtt ráerősített a Brüsszel-ellenes retorikára. Kijelentette, hogy a békét ellenző erők bele akarják rángatni Georgiát az ukrajnai háborúba. Pártja a parlamenten áterőszakolt egy orosz típusú „idegenügynök-ellenes”, vagyis a nyugati támogatást kapó civil szervezetek, majd az LMBTQ-közösség jogait csorbító törvényt. Már ezek is heves tiltakozásokat váltottak ki.
A 2024. októberi és máig vitatott választás csak olaj volt a tűzre. Az orosz kommentárok azonmód gratuláltak a Kremlre kacsintgató kormánypárt győzelméhez, amelytől a visszakanyarodást várják Moszkva felé. (Orbán Viktor – már a végeredmény kihirdetése előtt – elsőként üdvözölte helyi szövetségeseinek „elsöprő győzelmét”.) Független választási megfigyelők szerint viszont a kampánypályák messze nem voltak egyenlőek, számtalan visszaélést tapasztaltak. Kobahidze kormányfő visszautasította a feltételezett választási csalások vádját, bár hozzátette, hogy „szabálytalanságok bármely országban előfordulhatnak”. Az Egyesült Államok és az EU független vizsgálatokat követelt. Az Európai Parlament a voksolás megismétlése mellett szállt síkra. Mindhiába.
A 2018-ban még Ivanisviliék „jóvoltából” elnökké lett Szalome Zurabisvili államfő is élesen szembefordult az antidemokratikus trenddel. A Franciaországban született, sőt tbiliszi nagykövetként is működő, majd repatriált asszony nyilvánosan kiállt a kormányellenes tüntetők mellett. Bejelentette, hogy a csalással hatalmon maradt pártot nem tekinti legitimnek, így nem fogadja el az általa kiírt elnökválasztást. (Mandátuma december 29-én jár le, ám a grúz „rémálom” szerint utódját már a parlament választja meg, gyaníthatóan a volt manchesteri futballista, Mihail Kavelasvili személyében, aki a Nyugat „ötödik hadoszlopának” titulálja az ellenzéket.)
Az Európa-párti ellenzéki erők nem sokáig élvezhették a Brüsszel felé közeledő posztszovjet köztársaságok kényes társaságát. Ebből a körből táncolt most vissza – tán Ivanisvili instrukcióinak megfelelőn – a Moszkva felé csúszó kabinet. A fegyelmezett Kobahidze miniszterelnök menten megfelelt az elvárásnak: bejelentette, hogy 2028-ig felfüggesztik a csatlakozási tárgyalásokat. Kevesebbet kell foglalkozni a jogállamisággal, a politikai követelésekkel és a sajtószabadsággal.
Tbilisziben rendre több tízezer – ellenzéki becslés szerint kétszázezer – ember tüntetett az „oroszbérenc” kormány ellen. Több száz – grúz és EU-zászlót lengető – demonstrálót letartóztattak. Vízágyúval igyekeztek föloszlatni a tömeget.
Ha pedig Putyin „nácitlanítani” és demilitarizálni akarta Ukrajnát, hogy megakadályozza az ország Nyugatra fordulását, miért ne segítene a tbiliszi rezsimnek, hogy megszabaduljon a Brüsszel felé gravitáló „liberálfasiszta” ellenzékétől. (Ezt a kifejezést használta a minap a tisztogatásokat vezérlő Irakli Kobahidze kormányfő is.)
Ennek érdekében a georgiai vezetés „minden szükséges intézkedést” meg is tesz. A városok utcáin tovább tartanak az Európa-párti ellenzéki tömegtüntetések – és válaszul jönnek a véres megtorlások, a letartóztatások. Több ellenzéki párt vezetőjét előzetes letartóztatásba helyezték. A kormányellenes tüntetések egyik élharcosát „vandalizmussal, valamint a rendőri utasítások megtagadásával” vádolják. Egy másikat egy kormánypárti politikus sértegetése miatt őrizetbe vettek, majd a fogdában bántalmazták. A többiek ellen „bűnszervezethez tartozás” okán indítottak eljárást, amiért akár kilenc év börtönbüntetés is kiróható.
Aligha véletlen, hogy a Grúz Álom vezetői szerint a tüntetések újabb (színes) „forradalom kirobbantására irányuló kísérletnek” nyilvánulnak. Attól tartanak, hogy a NATO- és EU-párti erők felülkerekedése csak alibit teremtene Moszkva számára a 2008-as háborúskodás fölújítására.
Az országot a háttérből irányító Bidzina Ivanisvili eközben Tbiliszi fölött, egy dombtetőre épült, műgyűjteménnyel és magánállatkerttel ékeskedő luxuspalotájából felügyeli és figyeli a változatlanul feszült helyzetet. Ő és pártja abban bízhat, hogy az erőszakszervezetek fölülkerekednek a zűrzavaron, a tüntetések pedig lankadni kezdenek. Az biztos, a szürke eminenciásnak megvan a háttere, pénze és befolyása ahhoz, hogy egérutat leljen, ha netán Bassár el-Aszad sorsa kísértené.
