Népszava – MUOSZ / László József
A korábban lesajnált lengyel gazdaság elhúzott a magyar mellett, a politikai viszonyok pedig mélyponton vannak. Ezzel együtt Marek Kloczko, a Lengyel Gazdasági Kamara elnöke úgy véli, komoly potenciál van a két ország közötti gazdasági kapcsolatokban, mint ahogyan az uniós tagságban is.
Magyarország és Lengyelország politikai kapcsolatai jelenleg finoman szólva sem a legjobbak, de milyenek a gazdasági kapcsolatok?
Nem vagyok politológus, de én is úgy látom, hogy alapvető ellentmondás alakult ki az országaink politikai paradigmái között. Számunkra – mind az elitek, mind a nemzet egésze számára – kulcskérdés a biztonság. Az Oroszországban uralkodó politikai doktrína egyáltalán nem garantálja ezt számunkra, sőt, ez mélyen aggaszt, és cselekvésre ösztönöz bennünket. A gazdasági kapcsolatokat illetően viszont úgy gondolom, hogy azok megfelelően fejlődnek. Az áruforgalom 2023-ban meghaladja a 13 és fél milliárd eurót, és évente folyamatosan növekszik (2023-ban egy kis csökkenéssel). Emellett a lengyelországi magyar beruházások és a magyarországi lengyel beruházások is hasonló, 1,5 milliárd euró körüli szinten vannak. Természetesen mindig lehet jobb is, és erre törekszünk mi is, a Lengyel Kereskedelmi Kamara, és meggyőződésem, hogy még sok növekedési potenciál van. Ennek a potenciálnak az egyik kulcseleme a közlekedési feltételek javítása, beleértve a Szlovákián keresztül történő közlekedést is. És szerencsére a lengyel-magyar kapcsolatokat nem kizárólag a jelenlegi kormányok politikája határozza meg.
Ön szerint mi a titka a lengyel gazdaság sikerének?
Csak hogy az alapvetőket említsem, az első a lengyelek vállalkozói szelleme.
Lengyelországban még a szocializmus idején is magánkézben volt a mezőgazdaság, és több százezer kisvállalkozás működött, ami egy nehéz környezetben a vállalkozói szellem hatalmas iskolája volt. A másik a lakosság jó képzettsége, de ez valószínűleg minden volt szocialista országra jellemző. Ilyen forrás még a tudományos és szellemi elit korábbi jó kapcsolata a fejlett országokkal, a Nyugattal, ami – a politikai átalakulás után – bölcs döntésekhez vezetett. Hatással voltak még rá a politikai és rendszerszintű kapcsolatok. Ezek közül sok, a Lengyelországból származó lengyelek, és a fejlett országokban élő rokonaik közötti családi kapcsolatokból eredt. A kezdet kezdetén számos vállalkozás született ezekből a kapcsolatokból. Aztán itt van még a lengyelek szorgalma és ambíciója, és a viszonylag nagy potenciállal rendelkező belső piac.
Melyek a lengyel gazdaság fő mozgatórugói jelenleg?
A növekedésnek három fő motorja van: a belső fogyasztás, a beruházások és a külkereskedelmi mérleg. Lengyelországban mindhárom fontos szerepet játszik, bár a hangsúlyok különböző időpontokban változnak. Az elmúlt években a lengyel gazdasági körök többször is aggodalmukat fejezték ki a beruházások túl alacsony növekedése miatt, ezért az egymást követő kormányokat többször felszólították, hogy biztosítsanak jobb feltételeket a beruházások számára.
Láttam egy nyilatkozatát a YouTube-on, amelyben arról beszél, hogy véget kell vetni a rendetlenségnek, a sok kivételnek a szabályozásban.
A fenntartható gazdasági fejlődéshez jó, fenntartható, stabil szabályozásra van szükség. Lengyelországban az elmúlt években – a vállalkozók véleménye szerint – hiányzott a kiszámíthatóság a gazdasági életet meghatározó szabályozások megalkotásában. Egyfajta szabályozási infláció alakult ki, amely rémálommá vált a vállalkozók számára. Véleményem szerint ez volt a fő oka a beruházások elégtelen szintjének is. Nemcsak mint GDP-növekedési tényező, hanem mint ami lehetővé teszi a lengyel gazdaság számára, hogy növelje versenyképességét a világpiacon, a nemzetközi színtéren. Az üzleti élet tisztában van azzal, hogy nem minden szabályozás optimális mindenki számára, de a törvények kiszámíthatósága lehetőséget ad arra, hogy megfelelően alkalmazkodjanak a közelgő változásokhoz.
Hogyan vált függetlenné a lengyel gazdaság az orosz olajtól és gáztól? Mekkora veszteség az orosz piacok elvesztése, és milyen piacokat találtak helyettük?
Lengyelországban – a történelmi tapasztalatok miatt – mindig is nagy érzékenységgel kezelték és kezelik a legnagyobb szomszédokkal – Németországgal és Oroszországgal – való kapcsolatokat. Szomszédjaink ismerete a történelmi tapasztalatokból és az ottani változások szoros nyomon követéséből ered. Ezzel kapcsolatban a lengyel elit tisztában volt és van azzal, hogy Oroszországban az 1980-as és 1990-es évek fordulóján elindított „dekommunizációs” folyamatok gyorsan leálltak, hogy a mai Oroszország egyszerre kezdte el a „birodalmi értékekre” építeni identitását, és egyúttal a kommunizmus nagy bűneinek időszakát is dicsőíteni. Ezért Lengyelország egyre érzékenyebbé vált Oroszország azon törekvései miatt, hogy különböző eszközökkel uralja Európát. Az egyik legfontosabb eszközként ebben a küzdelemben az energiaforrásokat használták.
Így az orosz energiaforrásoktól való függetlenség a lengyel kormány egyik prioritásává vált, miután felismerték Putyin birodalmi törekvéseit.
Ennek természetesen ára van a lengyel gazdaság számára, hiszen Oroszország fontos gazdasági partner volt. Ma az Oroszországgal folytatott kereskedelem marginális. De, ahogy az elmúlt évek is mutatták, a felmerülő költségek még mindig sokkal kisebbek voltak, mintha nem tettük volna. Ma a szénhidrogéneket sok irányból importáljuk: USA, Szaúd-Arábia, Norvégia, Katar és mások. Emellett saját földgázforrásainkból is fejlesztjük a termelést.
Tavaly sok pesszimista nyilatkozat hangzott el Európa és az EU gazdaságáról. Ezek mennyire megalapozottak?
Az Európai Unióval kapcsolatban a helyzet kicsit olyan, mint Churchill híres mondása, miszerint „a demokrácia nem jó rendszer, de jobbat még senki sem talált ki”. Az Európai Uniónak is sok hátránya van, ahogy azt ellenzői is hangsúlyozzák, de sok előnye is van, ahogy azt számos fejlődési adat és elégedett lakosság is megerősíti. Véleményem szerint az elmúlt években a brüsszeli döntéseket befolyásoló elit túlságosan eltávolodott a valóságtól, és a mérleg nyelve a pragmatizmusról az ideológiára billent. Európa nem a nemzetközi színtér fő, és egyetlen szereplője, és nem hozhat gazdasági döntéseket az USA, Kína vagy a BRICS-országok tevékenységétől elszigetelten, mivel ez az európai gazdaság versenyképtelenségéhez vezethet. A Lengyel Kereskedelmi Kamara véleménye ezekben a vitákban teljes mértékben egybecseng a többi EU-tagállam nemzeti kereskedelmi kamarái által képviselt gazdasági körök véleményével. Arról van szó, hogy hozzuk ki a legtöbbet ezekből az erősségekből.
Mit gondol, hogyan változik a világgazdaság, kik lesznek a nyertesek és kik a vesztesek?
Talán nyilvánvaló, hogy a világ a technológiai forradalom által kiváltott kulturális forradalmat él át. Ahogyan a XIX. és XX. században az ipari forradalom „felszántotta” a világ térképét, új vezetőket hozott, és „elűzte a rablókat”, a jelenlegi technológiai forradalom is új győzteseket fog hoz létre, és vesztesek is lesznek, persze. Az a lényeg, hogy a legtöbbet hozzák ki ezekből az erősségekből. Nincs egyetlen „helyes” gazdasági modell a világon. Véleményem szerint fontos az, hogy az elfogadott gazdaságfejlesztési modell figyelembe vegye az adott ország hagyományait és kultúráját.
Lengyelország történelme során mindig akkor voltunk a legsikeresebbek, amikor erős középosztályunk volt. Ezért úgy vélem, hogy Lengyelország esélye a sikerre a gazdaságban az államosítás csökkentése, a szabályozási környezet javítása és a lengyelek vállalkozói attitűdjének támogatása.
De, ahogy már mondtam, a mi geopolitikai helyzetünkben ma a biztonsági kérdések vannak előtérben. És nem vállalkozom arra, hogy konkrét országokra mutassak rá.
A Budapesti Műszaki Egyetemen végzett, nagyon jól beszél magyarul, ismeri a magyarokat. Hogyan látja most Magyarországot, sok év távlatából?
Véletlen volt az, hogy így alakult, hogy én Magyarországon tanultam, de a legjobb véletlenek közé tartozott az életemben. Magyarország lett a „második hazám”. De mivel elfoglalt a munkám, az utóbbi években nem követtem olyan szorosan a a magyarországi helyzetet. Úgy vélem, hogy Lengyelországgal ellentétben itt nagyobb volt a társadalmi differenciálódás és nagyobbak a különbségek Budapest és a „provincia” között. Ahogy látom, Magyarországon – de Lengyelországban és sok más országban is – a társadalom polarizáltabb, mint korábban. Szerintem Lengyelország gazdasági fejlődése jobban a középosztályi potenciálra épül, mint Magyarországon. De Magyarországot mindig őrzöm a lelkemben.
Marek Kłoczko
Végzettségét tekintve mérnök, a Budapesti Műszaki Egyetemen 1976-ban, a Varsói Statisztikai Főiskola Termelésgazdasági Karán 1979-ben szerzett diplomát. Hivatásos magyar szakfordító. 1987-től 1990-ig a Varsói Televíziógyár igazgatója. 1991 és 1993 között parlamenti képviselő, majd kivonult a politikából. Közben folyamatosan dolgozott a Lengyel Gazdasági Kamarában, ahol volt ügyvezető, majd főtitkár, most pedig a szervezet elnöke. 2015-ben az Eurochambres európai gazdasági szövetség alelnöke lett.
