Csaba Beatrix / Szubjektív Magazin
A független és szabad sajtó közügy. Így véli ezt az az újságíró generáció is, amelyik egyre nyíltabban publikál olyan tényeket, amelyek néhány évtizede nem kaphattak volna nyilvánosságot. Nem félnek sem a hierarchiától, sem a betöltött pozíciótól. Csak az igazság és a szabad közlési jog érdekli őket. Keresetlen őszinteséggel vallják, hogy ez a dolguk. Vannak, akik bátorságnak vélik ezt, ők maguk azonban csupán hiteles tájékoztatásnak tartják.
Kaufmann Balázs nevét egyre többen ismerik a cikkeinek köszönhetően. Újságíróként nem riad vissza kényes témáktól, társadalmat formáló kérdésektől sem. Ezt igazolja, hogy idén ő kapta a Népszabadság Szólásszabadság-díját. Pályafutását 20 évvel ezelőtt, a Magyar Televízióban kezdte, de az ottani tapasztalatai nem győzték meg arról, hogy jó helyen van. Egy ideig kereste a helyét, jelenleg a 444 munkatársa. Az újságíró elfogadta a MÚOSZ Média Akadémia Szakosztályának meghívását, ahol a Bálint György Újságíró Akadémia jelenlegi és már végzett hallgatóival találkozott. A szakmai beszélgetés során megosztotta a tapasztalatait a független média szerepéről. Ebből a beszélgetésből idézünk fel néhány témát.
Mikortól tudatosult benned az újságírói hivatással járó felelősség?
A képző helyeken nagyon sok múlik. Nekem ez nem volt meg, mert a közszolgálati televízió leginkább egy gyárként működött. Nem volt idő arra, hogy igazán odafigyeljenek a fiatalokra, a pályakezdőkre, ezért én egy idő után el is távolodtam a szakmától. Aztán keresni kezdtem a helyemet, mert megfogalmazódott bennem az, hogy az újságíró a hivatással sokat tehetek ügyekért.
Vannak nemzetközi szakmai kapcsolataid. Milyen különbségeket látsz az európai média térben?
A szlovák helyzetre látok rá leginkább a kollégákon keresztül. 2 független médiát is eltart az előfizetői rendszerük, ami az ország lakosságának számához képest úgy vélem, figyelemre méltó eredmény. Jelentősebb léptékű, mint itthon, ez pedig azt jelenti, hogy az ottani olvasók sokkal tudatosabbak ebben. Ahogy én látom, Szlovákiában pezsgő tér a sajtó. Lengyelország azért más, mert egy harminchétmillió főt meghaladó országról beszélünk, ahol az olvasók száma ennek megfelelően jóval magasabb, mint Magyarországon, tehát arányaiban egészen más. Szerb újságírókkal is szoktunk beszélgetni, ők is jelentősen eltérő helyzetben vannak. Ezért nehéz összehasonlítani a volt szocialista országok viszonyát a független sajtó tekintetében, az európai sajtótérben. Az viszont biztos, hogy ha a politika el akar érni valamit, ahhoz felhasználja a sajtót. Magyarországon mindenképpen. Emellett nem csak a független média fenntarthatósága problémás. Jól prosperáló, több szerkesztőségnek is folyamatosan dolgozó szabadúszó újságíró sincs nálunk olyan léptékben, ahogy az kívánatos lenne. Az újságírók többsége szerkesztőségekhez kötődik, ez pedig meghatározza a munkájukat aszerint, hogy milyen finanszírozású médiánál dolgoznak.
A független sajtó szabadsága nem lehet kérdés?
A hatalom mindig megpróbálja irányítani a médiát. A független sajtó, – amilyen a 444 is -, mindent megtesz a hiteles tájékoztatásért anélkül, hogy engedne a politikai nyomásnak. Mindig vannak kockázati tényezők, de bennünket ez nem befolyásol, nem állítja meg az anyagok elkészítését. A piac kell meghatározó legye. A verseny lehet pozitív hatású a sajtó számára. Az a dolgunk, hogy tájékoztassunk gyorsan, pontosan és hitelesen. Minden esetben azt kell megtalálnunk, hogyan tudjuk elmondani azokat a tényeket, amiket az olvasóknak tudniuk kell, függetlenül attól, hogy ki és milyen magas pozícióban érintett az ügyben. Eközben két fontos dolog van, amit mindig be kell tartanunk. Minden közölt adatnak igaznak kell lennie, és semmilyen jogszabályt nem sérthetünk meg. Ilyen volt a kegyelmi ügy is. Egy ügyvéd küldött levelet, nem csak nekünk, hanem több szerkesztőségnek is. Ebben tájékoztatást adott arról, hogy Novák Katalin kegyelmet adott a Bicskei Gyermekotthonban történt ügyben érintettnek. Ennek alapján kezdtünk el adatot keresni elérhető adatbázisban, amelyben megtalálható volt a határozat. Ez egy teljesen világos helyzet volt és hitelesítette a tényt. A kronológiát kellett csak összerakni.
Ha ezt az esetet összehasonlítjuk például azzal, amikor az MTV-ben dolgoztam és egy aktív politikus eltolta a kezemben lévő mikrofont egy lényeges kérdésnél, amit ő kínosnak ítélt miközben forgott a kamera, ez a történés pedig nem került képernyőre, mert fel sem merült, hogy meg kell mutatnunk, amint a válasz helyett a politikus így reagál, akkor fel kell tenni a kérdést, hogy miért lehetett ez így? Az a szerkesztő egyébként, aki ezt a jelenetet nem tette adásba, a mai napig a köztelevízióban dolgozik. A független sajtó nem ilyen. Ha egy információ megalapozott és jogilag rendben van, akkor az a cikk, podcast vagy videó anyag megjelenik, bármi a téma, bárki az érintett.
Kell, hogy legyen forrás, ahonnan a tényfeltáró újságíráshoz a valós információ eljut. Van ennek kockázata a forrás számára?
Mi mindent megtesszünk a források védelme érdekében. Ugyanakkor felelős magatartásnak vagy mondhatjuk úgy, hogy társadalmi felelősségvállalásának tekintjük, ha az újságíró munkáját segítik valós, megalapozott információkkal. A sajtó felelőssége pedig az, hogy csak tényekkel alátámasztott információk kerüljenek nyilvánosságra. Sok esetben indulunk nyílt információs elérhetőségek alapján is, azonban az esetek nagy részénél a tényfeltáró munka során eljutunk konkrét személyekhez, akik meg tudják erősíteni a tartalom hitelességét. Az orosz hackertámadásokkal kapcsolatban például már nehezebb és bonyolultabb volt a hiteles információk megszerzése, mivel a diplomácia és a titkosszolgálat is érintett volt. Ilyen esetben még körültekintőbben kell eljárni. Nem csak a tények valóság tartalmának alátámasztása okán.
Mennyi idő egy anyagot úgy feltárni, hogy nyugodt szívvel kerülhessen ki a nyilvánosság elé?
Vannak olyan újságírók, akik tényfeltáró anyagokra szakosodtak. Most együtt dolgozunk a Bellingcat-tel. Náluk van, hogy akár fél évet egyetlen témára fordít az újságíró. Mi a 444-nél másképpen dolgozunk. Általában nem egy sok hónapos munkával létrehozott nagy cikket készítünk, hanem sorozatként követjük az eseményeket, tájékoztatunk az ügy aktualitásairól. Nem csak írott formában, hanem adott esetben podcast és videó anyagok is készülnek
A független sajtó finanszírozásával kapcsolatban mi az álláspontod?
Ebben a kérdésben nem én vagyok a legilletékesebb. Amit látok, hogy a reklám bevétel mellett az előfizetésekből is van bevételünk, valamint pályázatokból finanszírozzuk a munkát. A szlovák mintát, ha nézzük, ott működik az előfizetői fenntartás. Talán ez majd nálunk is megerősödik annyira, hogy hosszú távon alapozni lehessen erre a pénzügyi forrásra. Arról még vannak viták, hogy a szabad információ áramlást mennyiben befolyásolja, ha az előfizetés szabályozza a hozzáférést. De közben a reklámozókat is befolyásolja a piac. Ha egy cég kormányzati médiában hirdet, akkor nem biztos, hogy a független médiában is megjelenik hirdetése. Ez egy nagyon érdekes kérdés a reklám piac befolyásolását illetően.
Az olvasók értékelik és visszajeleznek a munkátokkal kapcsolatban?
Igen. Az előfizetők számának emelkedése azt mutatja, hogy az olvasók értékelik a munkánkat. Abban is látszik a bizalom, hogy egyre többen fordulnak hozzánk információkkal. Sokszor a téma határozza meg azt is, hogy a végtermék milyen technikával készül. Az orosz hacker történetnél lett cikk és videó is, ez így erősebb hatást váltott ki, mint ha csak egy hosszú cikk készült volna el. Meghatározó a számunkra, hogy mikor, milyen formában tudjuk a legtöbb embert elérni. Mindezt olyan témákkal és információkkal tesszük, amikről meggyőződéssel számolunk be, ezért a bennünket választók úgy tűnik hiteles médiának tartanak minket.
Milyen gyorsasággal kell dolgoznod az anyagok elkészítésekor?
Az Associated Press egy nemzetközi hírügynökség. Nekik is szoktam dolgozni. A hírügynökségi videózás számomra fontos. Nagy precizitást igénylő munka, különösen azért, mert a videós újságíró itt egyedül dolgozik. Ehhez megvan a saját technikám. A live (élő) tudósításnál is előre dolgozom amennyire lehet, így például egy tüntetésnél nagyjából 20-25 perccel a kezdés után már kint van elérhető videó információ. Előre elkészített cikk azonban nincs! Ahogy annak idején ezt tanították a televízióban, miszerint már akkor meg kell tudni írni az anyagot, amikor a stáb még el sem indult. Tervnek persze lennie kell és technikailag is elő kell készíteni a munkát a helyszínre való bejutástól, az áramforrás biztosításáig és képben, valamint hangban is tervezni kell az anyagot. De mindig a helyszínen derülnek ki olyan részletek, amelyeket előre nem láthatunk.
Amikor egy politikussal készítünk interjút, ott minden esetben a kérdező az irányító. Az a legfontosabb, hogy elkészüljön az az anyag, cikk, riport, interjú, amiért a forgatás létrejön. A riporter széleskörű felkészültsége ehhez elengedhetetlen, akkor a politikus, illetve bármely rangú és beosztású interjúalany nem tudja kizökkenteni az újságírót.
Használjátok a mesterséges intelligenciát az anyagok elkészítésekor?
Amikor a visszakereshetőség érdekében keresőszavakat kell beletenni a szövegbe, ott jól jön a technikai segítség. Igyekszünk olyan programot fejleszteni, ami képes erre a feladatra. Fordításkor is élünk a lehetőséggel. Cikk írásra azonban nem használjuk
Mik a legnagyobb kihívások?
Az embernek időnként végig kell gondolnia, hogy hol tart az életében és a szakmájában. Az elmúlt időszak nagyon intenzívre sikerült, ezért tudatosan figyelni kell arra is, hogy hogyan védjük meg a saját személyiségünket ebben a folyamatban. Ez nem csak a kiégésről szól, hanem arról a feltöltődésről is, ami kell ahhoz, hogy hosszabb távon képesek legyünk így élni és dolgozni, ezen a hőfokon működni. Szokni kell azt is, hogy egy-egy anyag kapcsán az ember neve más fókuszba kerül, mint korábban. Ilyen volt például a kegyelmi ügy hatása. Ugyanakkor rengeteg egyéb cikk és videó tartalom is kötődik hozzám.
A mai fiatalok nagyon tudatosak és célratörők. Jó eséllyel képesek lesznek olyan szerkesztőségi munkára, ami tele van megújulási lehetőséggel. Ez ígéretes perspektíva az újságírás jövője szempontjából. Érdemes figyelni rájuk és tanítani őket.
Borító kép: Kaufmann Balázs forrás: 444 fotó: Kristóf Balázs/444
