2025.11.21. infovilag.hu Lengyelország 2022 tavaszán rekordgyorsasággal és rekordnyitottsággal fogadta az Ukrajnából menekülő százezreket. Néhány héttel Oroszország teljes körű inváziója után már több mint egymillió ukrán rendelkezett ideiglenes védelmi státusszal az országban.
Három évvel később a kép jelentősen átalakult: a támogatások szűkülnek, a társadalmi szolidaritás apad, miközben a menekültek továbbra is nagy számban maradnak Lengyelországban – sokan közülük dolgoznak, adót fizetnek, gyereket nevelnek, de nem mindenkinek sikerült talpra állnia egy új országban.
Kilencszázezer ember bizonytalan jövővel
Lengyelországban jelenleg 963 000 ukrán állampolgár rendelkezik ideiglenes védelemmel. E státusz alapján 2026. március 4-ig tartózkodhatnak jogszerűen az országban.
A lengyel állam a háború kitörésekor példátlanul bőkezűen nyitotta meg a rendszereit:
- munkavállalási engedély nélkül dolgozhattak,
- a gyerekek oktatása ingyenes volt,
- hozzáfértek a „800+” családi támogatáshoz,
- az egészségügyi ellátáshoz azonos jogokkal fértek hozzá, mint a lengyelek.
A varsói elnöki hivatal beszámolója szerint 2022-ben 4,9 milliárd zlotyt, 2023-ban 2,5 milliárd zlotyt fordítottak a menekültek ellátására – a legnagyobb összeget az OECD-ben.
Lakhatás: a lengyel állam hátralép
A kezdeti hónapokban az ukrán menekültek kollektív szálláshelyeken lakhattak, ahol az üzemeltetők napi térítést kaptak a kormánytól. Emellett magánszemélyek is kaphattak támogatást, ha ukránokat fogadtak be – ez a lehetőség azonban 2024 júliusától megszűnt.
2023-tól a menekültek többségének fizetnie kell az elhelyezésért:
- 120 nap után: 40 zloty naponta
- 180 nap után: 60 zloty naponta
- 2024-től a gyerekekért is fizetni kell (15 zloty/nap)
Kivételek: idősek, fogyatékkal élők, várandós nők.
2025 nyarára csupán 24 500 ember maradt kollektív szálláshelyen – zömében idős, beteg vagy súlyosan rászoruló menekültek.
Az új, 2025 szeptemberében elfogadott szigorítás szerint novembertől már új menekülteket sem vesznek fel ezekre a helyekre – kivéve a legsérülékenyebb csoportokat. Egyéni helyzetfelmérést azonban továbbra sem végeznek. Ez azt jelenti, hogy egy frissen érkezett, traumákat átélt fiatal nő – „fiatal tehát mindenre képes” logika alapján – gyakorlatilag semmilyen állami segítséget nem kap.
A legtöbben ma már piaci albérletben élnek, ami jelentős anyagi teher. Civil szervezetek segítenek ugyan, de csak korlátozott körben és időre.
Oktatás: kaotikus adatbázisok, növekvő iskolai létszám
2022-ben 160 ezer ukrán gyermek került be a lengyel oktatási rendszerbe. 2025-re ez a szám 182 ezerre emelkedett.
Egy éve még nem volt kötelező lengyel iskolába járniuk – sokan online folytatták a tanulást ukrán iskolákban. 2024 szeptemberétől viszont kötelező az iskolalátogatás, és a családi támogatás feltétele lett.
Ennek hatására egy év alatt 14 ezerrel nőtt az ukrán diákok száma.
A rendszer azonban súlyos adminisztratív zűrzavarral küzd: az oktatási, szociális és PESEL UKR adatbázisok nincsenek összekötve:
- PESEL UKR: 364 500 iskolás korú gyerek
- TB-nyilvántartás: 144 800 kap családi támogatást
- Oktatási rendszer: 148 500 jár iskolába
A szakértők szerint a valós gyerekszám jóval alacsonyabb, mint a kormány által közölt adatok – reálisan 600–700 ezer ukrán menekült élhet Lengyelországban, nem közel egymillió.
Nyelvtanulás:
A háború első két évében a gyerekek heti 6 órában tanulták a lengyelt – sokuk szerint ez „letaglózó mennyiség” volt. 2024-től heti 4 órára csökkentették, de a támogatott időszakot 24-ről 36 hónapra emelték.
Interkulturális asszisztensek:
Sok iskolában dolgoznak, de státuszuk bizonytalan és civil szervezetek támogatásától függ. Az új EU-s „Barátságos Iskola” program (500 millió zloty, 2027-ig) épp ezt hivatott stabilizálni: képzésekkel, pszichológiai támogatással, asszisztensek finanszírozásával.
Munka és egészségügy: a számok azt mutatják, működik – a hangulat mégsem követi a tényeket
A Lengyel Nemzeti Bank szerint 2024 közepén az ukrán menekültek 68%-a, a háború előtti ukrán migránsoknak pedig 93%-a dolgozott Lengyelországban – messze a legjobb arány Európában.
Ennek ellenére:
- többségük képzettségük alatti munkát végez,
- a nyelvi akadályok továbbra is erősek,
- a végzettségek elismertetése lassú.
Az egészségügyben könnyítettek: az ukrán orvosok, fogorvosok, nővérek és szülésznők 5 évig egyszerűsített eljárás alapján dolgozhatnak Lengyelországban.
Egészségügyi adatok:
- 1,3 millió menekült kapott ellátást 2022–2024 között
- költség: 4,3 milliárd zloty
- ukrán járulékbefizetések 2024-ben: 3,78 milliárd zloty
Vagyis az ukránok többet fizetnek be a rendszerbe, mint amennyit igénybe vesznek.
Ennek ellenére számos politikus – főként a jobboldalon – azt állítja, hogy az ukránok „előnyt élveznek az egészségügyben”. A legutóbbi törvénymódosítások szigorították az ellátáshoz és a családi támogatáshoz való hozzáférést: mindezt munkavállaláshoz kötötték.
A társadalmi hangulat: a kezdeti eufóriát szigorodó légkör váltotta fel
2022 tavaszán Lengyelország emberfeletti szolidaritást mutatott: családok milliói adtak szállást, ételt, adományt. Három év alatt azonban a lelkesedés jelentősen alábbhagyott.
2025 őszén az elnöki hivatal közölte: „Ez az utolsó törvény, amely ilyen különleges támogatást biztosít az ukránoknak.”
A társadalmi klíma is megváltozott:
- kevesebb adomány,
- kevesebb jótékonysági rendezvény,
- eltűnő ukrán zászlók,
- és ami aggasztóbb: meredeken növekvő gyűlölet-bűncselekmények.
A rendőrségi statisztikák szerint két év alatt:
- 50% felett nőtt az ukránokat érő fenyegetések száma,
- 70% felett az erőszakos incidenseké.
Ugyanakkor továbbra is rengeteg szervezet és magánszemély dolgozik nap mint nap az ukrán menekültek támogatásán – csak a társadalmi elfáradás egyre nyilvánvalóbb.
Párhuzamos világok
Lengyelországban ma már szinte minden „ukrán szolgáltatás” megtalálható: ukrán orvos, ügyvéd, bolt, étterem, iskola. A lakosság jelentős része – akár menekültként, akár gazdasági bevándorlóként – berendezkedett egy hosszú távú életre. A két közösség azonban sokszor egymás mellett él, nem együtt. Ez az integráció legnagyobb kihívása. És miközben sokan sikeresen talpra álltak, továbbra is vannak tízezrek – idősek, betegek, traumát átélt nők és gyerekek –, akik nem tudnak hazatérni és nem tudnak boldogulni Lengyelországban sem.
E cikk az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk
